2010. november 17-én teli kíváncsisággal látogattuk meg a társóvodába szeptemberben felvett gyerekeket.
Napokkal előtte sokat beszélgettünk, míg készítettük a látogatásra szánt ajándékokat, és sok, sok kérdés merült fel bennünk.

• Vajon hogyan fogadnak bennünket?
• Nyitottak lesznek felénk vagy inkább tartózkodók?
• Találgattuk melyiküknek lehetett könnyebb és melyiküknek nehezebb az óvodai adaptáció, a változások elfogadása.

Megérkezésünkkor az ovónéni fogadott bennünket. A gyerekek a csoportszobában a szőnyegen ülve, kíváncsi tekintettel várták a „meglepetés” vendégeket.

 

Nagy örömmel ugrottak fel, amikor megpillantottak és felismertek minket, bölcsis gondozó néniket. Rögtön emelkedett hangulat alakult ki, szinte minden gyermek egyszerre kezdte elmesélni óvodai élményeit. Kézen fogva, örömmel mutatták meg nekünk kedvenc játékaikat. Persze akadt olyan kisgyermek is, aki távolról szemlélte a pörgő eseményeket, elgondolkodva azon, vajon hogyan kerültek az oviba a gondozó nénik.

A gyermekek felszabadult közös játékát figyelve, beszélgettünk az
ovónénikkel. Érdeklődésünkre elmondták, hogy mennyire elégedettek a bölcsődénkből felvett gyermekekkel, akik önállóak, ismernek alapvető szabályokat, és azt igyekszenek is betartani. Az óvodai beszoktatás alatt és az óta is úgy élnek itt, mintha mindig is idejártak volna. A szobájukat, az óvoda udvart is birtokba vették és szeretnek együtt lenni társaikkal. Gazdag és változatos az ének és mondóka ismeretük, így az óvodai ének-zenenevelési programot az ovónénik rugalmasan meg is változtatták. Az óvodapedagógusok büszkeséggel beszéltek a gyermekekről, ami nekünk is nagy örömet szerzett.

Az óvoda másik csoportjában is látogatást tettünk, ahol szintén volt bölcsisünkkel találkoztunk. Gábor épp só-liszt gyurmából kígyókat formált. Láthatóan meglepte megjelenésünk, tevékenységét folytatva, halkan válaszolgatott gondozónője kérdéseire.

Elköszönéskor a hangulat ismét felfokozódott, sok puszit, ölelést és tekintetekből áradó szeretetet kaptunk.
Jó volt megtapasztalni, hogy a bölcsis gyermekeink szeretnek óvodába járni, szeretik az ovónéniket.
Jó volt látni újra őket, tudni, hogy az óvodai adaptációjuk probléma nélkül zajlott, és reményeink szerint nekik is öröm volt találkozni velünk.